Az egész magyar cserkészet elindulása a vajdasági Nagybecskerekhez kötődik, ahol is a községi főgimnázium értesítőjében 1910-ben megjelent egy 134 oldalas tanulmány az angol cserkészmozgalomról. Az írás megjelenése után szerte az országban alakultak cserkészcsapatok. Ezt a lendületet délvidéken a trianoni békeszerződés törte meg. A magyar cserkészcsapatok egymástól függetlenül, szervezetlenül tudtak csak működni. 1928-ban megalakult a Jugoszláv Cserkészszövetség, melynek keretében a magyarok is tevékenykedhettek. Az 1941-es területvisszacsatolások után a cserkészet -immáron a Magyar Cserkészszövetségen belül- új lendületet kapott. A háború végén a Délvidék ismét Jugoszláviához kerül, és a cserkészetet felszámolják.
A magyar cserkészetet 1988-ban kezdik újjászervezni, míg végül 1992. május 5-én, a jugoszláv belügyminisztérium engedélyezte a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség nyilvános működését.
Elnök: Gabona Ferenc cst.
Alelnök: Szabó Dóra st.
Mozgalmi vezető: Magyar Dániel őv.
Észak-Bácskai Magyar Cserkészegyesület: Popov Tihomir cst.
Torontál Cserkészkörzet: Süveg Hilda cst.
Dél-bácskai Szerémségi Cserkészkörzet: Magyar Dániel őv.
Homokháti Kistérségi Cserkészkörzet: Kratz Krisztián cst.